Próbáltam minél közelebb kerülni az élettelen testhez, amit egykor még átjárt az élet, és az érzelmek heves hullámai. Most itt feküdt mellettem, teste már kezdett kihűlni. Könnycsatornám teljesen kiszáradt a sok sírástól. Levegőt alig-alig vettem..Itt hagyott volna az az ember akit annyira szerettem?
~*~
-Egyet kívánhatsz! Se többet, se kevesebbet! Jól gondold meg, mit mondasz!
Összerezzentem.Bármit kérhetek. Hatalmat, békét, erőt. De én mégis a mellettem fekvő élettelen testre pillantottam. Olyan békésen feküdt ott..még így is gyönyörű volt. Talán ha nem lett volna egy tátongó seb mellkasán, azt hittem volna alszik..őt akarom, és senki mást, mindig őt fogom választani.
-Ideje kívánnod! Tehát akkor?
-É-én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése