New York utcái reggel hűvösek, és nyugodtak voltak. Talán csak néhány ember rohangált ide-oda.
Reggel pontban 9:00-kor csörgött az órám..
Este alig-alig aludtam valamit, egész este Simonnal sms-tem. Ma délutánra megbeszéltünk egy találkozót a Zibetto kávézóba.Az az egyik kedvenc helyünk. Itt csinálják Manhatten legjobb kávéját.Nagy nehezen erőt vettem magamon, majd kikecmeregtem az ágyból. Ujjaimat göndör fürtjeimen áthúzogattam néhányszor. A mosdóban elvégeztem minden dolgomat, majd felöltöztem.Mivel a találkozóig volt még idő, ezért gondoltam lemegyek a konyhába reggelizni. Anya a megszokott helyén ült az asztalnál, és a szokásos fekete kávéját iszogatta, egy újság kíséretében.
-Jó reggelt!-mosolygott rám újsága mögül.
-Neked is!
-Hogy aludtál?
-Rosszul. Nehezen jött álom a szememre.-Jobbat ki sem találhattam volna.
Sajnálóan nézett rám, majd visszatért az olvasáshoz.
-Figyu, anya..megbeszéltük Simonnal hogy ma elmegyünk kávézni, és..
-Persze, menj nyugodtan-bólintott. Hű, hát ez könnyen ment.-Lisa?
-Igen?
-Majd meg kéne beszélnünk néhány dolgot! Remélem tudsz valamikor időt szakítani rám-Hangja már szinte idegesítően könyörgővé vált. Én csak bólintottam, aztán egy kínos beszélgetést elkerülve, felsiettem a szobámba. Hogy gyorsabban teljen az idő, zenét hallgattam. Ami be is vállt, mert egy szempillantást alatt el is repült az idő. Vállamra kaptam kedvenc fekete táskám, majd a házból kilépve indultam a megbeszélt helyre.
~*~
Beléptem a kávézóba, tekintetemmel Simon kezdtem fürkészni
-Lisa!!-integetett egy eldugott sarki asztal felől. Rámosolyogtam, majd elindultam felé.
-Szia,Simon!-ledobtam magam mellé a kanapé szerűségre a táskámat,aztán barátom felé fordultam.
-Szia.-Teljesen felvillanyozódott, ahogy beléptem a kávézóba. Mintha már évek óta nem találkoztunk volna.
Néhány per elteltével egy szőke, hosszú hajú lány jött oda, hogy felvegye a rendelésünket.
-,,Sziasztok, mit hozhatok?"-mondta a jól betanult szövegét.
-Én egy tejes kávét kérek, extra cukorral, és mellé karamellás palacsintát.-szólt Simon. Miután a pincér felírta a rendelést, felém fordult.
-Ööö..én egy fekete kávét kérek szépen barna cukorral.
-Mennyi cukrot adhatok hozzá?
-Elég egy-mosolyogtam rá.
-Oké, egy pillanat és hozom.
-Mikorra kell hazamenned?-kérdezte a barátom.
-Hát, nem tudom. Anya nem mondta.
-Jó, akkor mit szólnál hozzá, hogyha kávé után elmennénk egyet sétálni..mondjuk a parkba?!
-Végülis elmehetünk.-mondtam beleegyezően.
A pincér csajszi is megérkezett a rendelésekkel. Már vettem volna elő aranyozott csatú pénztárcámat amikor Simon közbe szólt.
-Ugyan, hagyd csak!-Nyúlt kezem felé.
-Én szívesen kifizetem, tényleg.
-Én meg tényleg nagyon szívesen kifizetem helyetted is-mosolygott rám. Én csak rábólintottam, majd pénztárcámat visszasüllyesztettem a táskám mélyébe.
Még egy kicsit sétáltunk, és beszélgettünk; amikor már sötétedni kezdett; elindultam hazafelé.
Éppen a telefonomat kotorásztam volna elő, amikor a mellettem lévő sikátorból női sírás hallatszódott.
Odasiettem, majd amikor körülnéztem, észrevettem egy kb ugyanannyi idős lányt mint én. Szemei kisírtak voltak, összekuporogva feküdt a hideg betonon a két szemetes kuka között.
-Hé! Jól vagy?- simítottam meg vállát. Nem érkezett válasz csak tovább sírt.-Ne sírj! Mi történt?-Továbbra sem válaszolt, ezért kezemet az arcához csúsztattam majd felemeltem azt. Bár ne tettem volna..
A ''lány'' bőre szürke volt, szeme fehérje, és íriszei is feketén világítottak. Ijedtségemben felálltam, majd a falhoz simultam. Szívem torkomban dobogott,de sikítás nem jött ki rajta. Felém közeledett. Keze pikkelyes volt, ujjai között hártyák, körmök helyett karmok voltak kezén. Eluralta testemet a félelem, megmoccanni sem tudtam. Becsuktam szemem, vártam a halált. Fülemet egy ordítás szerű csapta meg, de annál lágyabb. Amikor kinyitottam szemem, a lény előttem feküdt, testéből vér helyett szintén valami fekete szivárgott.Hátborzongató...
Felnéztem a testről; előttem egy magas, kb 175cm-er körüli fiú állt. Haja gondosan felzselézett volt, karján tetoválások, vagy inkább jelek sokasága gyülekezett. Harci ruhához hasonló fekete öltözék volt rajta. A kezében lévő eszköz fényt adott ki magából. Belenéztem szemeibe. Barna íriszei gyönyörűen világítottak... Engem nézett..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése